Mert a gyászjelentés helyettünk beszél… és megszólalni ilyenkor nehéz. Igen, 2018-ban, a digitális korszak küszöbén, megszólalni ilyenkor nehéz. Akkor is, ha azt kell közölnünk, hogy szerettük és elhunyt; ha azt
Tovább
“Fáradt a tested,
Nyomja a sírhalom,
Tied a csend a nyugalom,
Mienk a könny a fájdalom.
Akartunk mi annyi jót és szépet,
De a sors életünkben,
Mindent összetépett.”
“Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!”
(Halász István)
“A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk, mely
nagyon fáj!”
“De most könnyet se ejts,
nem érdemes. De ha jó fajta bort
töltenél, locsolj egy
kortyot a földre, komám, s abból
tudom majd, hogy szerettél.”
“Bocsánat, ha most könnyes szemmel
szemléled ezt, Így az idő távlatából,
már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű
szavakkal, Tele félelemmel, ja,
hatalmas falakkal!”
“Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.”
(Váci Mihály)
“Míg éltél szerettelek,
míg élek nem feledlek!”
“Igaz, hogy most ti, engem temettek.
Én azért most is, itt vagyok veletek!
Lélekben, egy másik dimenzióban.
Januárban, esőben, hóban, fagyban.
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
Higgyétek el, nekem sem könnyebb!
Nem láthatom csillogó szemetek,
Mint mikor még itt voltam veletek.
Nem érezhetem kezetek melegét,
Mint beteg ágyamnál, mikor még,
Foghattuk egymás kezét. – Nehéz.
Nehéz a kezem – leteszem.
Nehéz a szemem – lecsukom.
Megyek az úton, de ne sirassatok.
Földi életemből csak ennyi jutott.
Isten, minden embernek kimérte,
Kinek hol a kezdete, és hol a vége.”
(Kardos Győző)
“Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.”
(Kosztolányi Dezső)
“A fejem zúgott, s hideg veríték lepte el a hátamat, mert a halálra gondoltam. Rettenetesen egyedül voltam.”
(Wass Albert)
“Oly csúnya a halál… és az a rettenetes hogy a többi ember élve marad.”
(Mikszáth Kálmán)
“Életünknek egén fénylő csillag voltál,
Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál,
Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,
Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.”
(Korai Béla)
“A lélek oda áhítozik,
ahonnan a földre szállt.
Ott örök nyugalom vár reá,
tekintete megnyugszik
a tiszta és csillogó fényeken.”
(Seneca)
“…ha az emberek szemében szenvedtek is, a
reményük tele volt halhatatlansággal.”
(Bölcs 3,4)
“Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.”
(Hugo, Victor)
“Mondta nekik Jézus:
Én vagyok a feltámadás és az élet:
aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
és aki csak él és hisz énbennem,
soha meg nem hal.”
János 11, 25-26.
“Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,
és utoljára az én porom felett megáll.”
Jób. 19.25.