A GYÁSZÉRTESÍTŐK ÉS GYÁSZJELENTÉSEK TETSZŐLEGES VERSEKKEL , IDÉZETEKKEL RENDELHETŐK. AZ ALÁBBIAKBAN A GYÁSZÉRTESÍTŐ VERSEK , IDÉZETEK KIVÁLASZTÁSÁHOZ JAVASLUNK NÉHÁNYAT.
  • Gyászértesítő vers , idézet 001.

    “Fáradt a tested,
    Nyomja a sírhalom,
    Tied a csend a nyugalom,
    Mienk a könny a fájdalom.
    Akartunk mi annyi jót és szépet,
    De a sors életünkben,
    Mindent összetépett.”

  • Gyászértesítő vers , idézet 002.

    “Vihar végezte be életedet,
    az Ég fogadja be lényedet,
    és az anyaföld tört testedet!
    Kis madárkánk! Isten Veled!”
    (Halász István)

  • Gyászértesítő vers , idézet 003.

    “A csillagok ragyogása
    volt két szemében,
    Nap tündöklésénél
    szebb volt mosolya!
    Elindult egy lélek,
    Tovább szállt,
    Távolra tőlünk, mely
    nagyon fáj!”

  • Gyászértesítő vers , idézet 004.

    “De most könnyet se ejts,
    nem érdemes. De ha jó fajta bort
    töltenél, locsolj egy
    kortyot a földre, komám, s abból
    tudom majd, hogy szerettél.”

  • Gyászértesítő vers , idézet 005.

    “Bocsánat, ha most könnyes szemmel
    szemléled ezt, Így az idő távlatából,

    már minden másképp fest,
    Egyszerű ember voltam, egyszerű

    szavakkal, Tele félelemmel, ja,

    hatalmas falakkal!”

  • Gyászértesítő vers , idézet 006.

    “Olyan csend van így nélküled,
    Hogy szinte hallani,
    Amit még utoljára
    Akartál mondani.”
    (Váci Mihály)

  • Gyászértesítő vers , idézet 007.

    “Míg éltél szerettelek,
    míg élek nem feledlek!”

  • Gyászértesítő vers , idézet 008.

    “Igaz, hogy most ti, engem temettek.
    Én azért most is, itt vagyok veletek!
    Lélekben, egy másik dimenzióban.
    Januárban, esőben, hóban, fagyban.
    Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
    Higgyétek el, nekem sem könnyebb!
    Nem láthatom csillogó szemetek,
    Mint mikor még itt voltam veletek.
    Nem érezhetem kezetek melegét,
    Mint beteg ágyamnál, mikor még,
    Foghattuk egymás kezét. – Nehéz.
    Nehéz a kezem – leteszem.
    Nehéz a szemem – lecsukom.
    Megyek az úton, de ne sirassatok.
    Földi életemből csak ennyi jutott.
    Isten, minden embernek kimérte,
    Kinek hol a kezdete, és hol a vége.”
    (Kardos Győző)

  • Gyászértesítő vers , idézet 009.

    “Volt emberek.
    Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
    Nem téve semmit, nem akarva semmit,
    hatnak tovább.”
    (Kosztolányi Dezső)

  • Gyászértesítő vers , idézet 010.

    “A fejem zúgott, s hideg veríték lepte el a hátamat, mert a halálra gondoltam. Rettenetesen egyedül voltam.”
    (Wass Albert)

  • Gyászértesítő vers , idézet 011.

    “Oly csúnya a halál… és az a rettenetes hogy a többi ember élve marad.”
    (Mikszáth Kálmán)

  • Gyászértesítő vers , idézet 012.

    “Életünknek egén fénylő csillag voltál,
    Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál,
    Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,
    Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.”
    (Korai Béla)

  • Gyászértesítő vers , idézet K001.

    “A lélek oda áhítozik,
    ahonnan a földre szállt.
    Ott örök nyugalom vár reá,
    tekintete megnyugszik
    a tiszta és csillogó fényeken.”
    (Seneca)

  • Gyászértesítő vers , idézet K002.

    “…ha az emberek szemében szenvedtek is, a
    reményük tele volt halhatatlansággal.”
    (Bölcs 3,4)

  • Gyászértesítő vers , idézet K003.

    “Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
    És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
    Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
    Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.”
    (Hugo, Victor)

  • Gyászértesítő vers , idézet V001.

    “Mondta nekik Jézus:
    Én vagyok a feltámadás és az élet:
    aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
    és aki csak él és hisz énbennem,
    soha meg nem hal.”
    János 11, 25-26.

  • Gyászértesítő vers , idézet V002.

    “Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,
    és utoljára az én porom felett megáll.”
    Jób. 19.25.